A kis herceg.

– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…

Ez a könyv egyik leggyönyörűbb és leghíresebb idézete és méltán. A könyv elején leírja az író, hogy részben kinek is szánta és ez a könyv bizonyára nem csak neki, hanem sok százezer éhező, fázó, német megszállás alatt senyvedő franciának adott reményt és hitet. Hogy van még értelme a szeretetnek, az együttérzésnek és annak, hogy tartsuk nyitva a szívünket. A könyv a bolygó minden lakójáról említést tesz. A király, aki számára minden és mindenki alattvaló. A hiú, aki elvárja, hogy mindenki tapsoljon neki és imádja. Az iszákos, aki csak azért iszik, hogy elfelejtse, iszik. Az üzletember, aki már szinte érzelmek nélküli gép. Nincsenek érzelmei, saját magával sem törődik, még csak hozzá közelálló személy sincs. Számomra ez utóbbi és a lámpagyújtogató karaktere volt az, amelyik a leginkább...hát, kihozott a sodromból. Éppen ezért szerettem, hogy a végén a kis herceg meglátogatta a Földet és találkozott a pilótával. Mindketten tanulnak egymástól, de úgy érzem, leginkább a pilóta a kis hercegtől. Megérdemli ez a könyv, hogy a világirodalom klasszikusai közt legyen a helye és ahhoz méltóan is kezeljék. Nem vagyok irodalomkritikus, de ezt a néhány sort azért le szerettem volna róla írni.

Tündérke;