Mauschwitz

VLADEK: Miért sírsz, Artie? Fogd jobban azt a fát! 
ARTIE: El-elestem és a haverok faképnél hagytak. 

Letette a fűrészt. 

VLADEK: Haverok? A haverjaid? Ha egy hétre bezárod őket egy szobába és nem adsz nekik enni…meglátod, ki kinek a haverja!

Visszatértem! És ezt mi mással is "ünnepelhetném", mint egy újabb bejegyzéssel. Január 27.-e már elég hosszú ideje a holokauszt áldozatainak emléknapja, ebből az alkalomból pedig már évek óta megrendezésre kerül minden évben a molyon egy kihívás, melynek keretében legalább egy, a holokausztról szóló könyvet el kell olvasnunk.

Idén a választásom Art Spiegelman, Maus című képregényére esett, amit karácsonyra meg is kaptam ajándékba a barátnőmtől. Félve kezdtem bele, mert tudtam, hogy borzalmas lesz és nem is kellett csalódnom. Nagyon érzékletesen vannak szerepeltetve az emberek (disznó: lengyelek, egér: zsidók, kutya: amerikaiak, béka: franciák) és a történetben előrefelé haladva meg is érti az ember, hogy miért. Igazából csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű és borzasztó történet volt egyszerre és a szívem megszakadt mindenkiért, akit Wladek és Andzia elvesztettek. (Különösen Rhysiu és Wladek apjának története viselt meg.)

Nagyon jól megmutatja az emberi viselkedést krízishelyzetben, hogy kihez is fordulhatunk és hogy mi történik az ember lelkével...hogy bizony a jónak hittekből is a legrosszabbat hozza ki olykor. (A legvégén pedig Wladekből is előbújik a rasszista és bizony ez volt nálam a végső lökés az utálathoz iránta. Mert attól még, hogy valaki egy olyan csoporthoz, néphez tartozik, amit üldöznek, nem lesz belőle jó ember...) Tanulságos történet és sokkal inkább látnám kötelező olvasmányként, mint sok mást.

Tündérke;